Kedveseink!

Megkésve bár, de köszönjük annak a sok sok embernek embernek a részvételt, aki az Y2K partin a Trafóban megtisztelt jelenlétével.

Ennyire jó volt a koncert:

és még ennyire:

A dolgok jelen állása szerint áprilisban vagy májusban ismét találkozunk egy egyelőre meg nem nevezett helyen és időpontban.

Készülnek az új számok is - szigorúan albumindító nóták  - és megpróbáljuk nagyon összekapni magunkat, mert anyaegyüttesünk a Radiohead szombaton megörvendeztet minket legújabb albumával (http://www.thekingoflimbs.com/) így még több számból kell válogatnunk.

Rólunk bővebben és sűrűbben a facebook-on.

Kedveseink!

Elérkezett a pillanat, hogy kiálljunk, és megmutassuk. De hogy ne csak egy koncertet kapjatok (mégha ez egy Radiohead megidézés is), ezért egy lélegzetelállító, fantasztikus programmal keveredünk, azaz (ajánló következik):

Ugye, milyen kúlok voltunk tíz éve? Trendi ingeinket csodálták a lányok, feszes popsink vonzotta a tekintetet, s eközben beiktatták Vlagyimir Putyint, megszűnt a TV3, de megalakították a Nemzet Színésze-díjat.

Már-már elfelejtetted, hogy most is épp ilyen menők vagyunk? Újabban túl sokat beszélgetsz ízületi fájdalmakról és magánynyugdíjról? Akkor pont jókor jelentkezünk! Egy év pihenő után újra közeleg az év megabulija, a 2000-es... emlékparty!

Helyszín: Trafó pince (újabban Mappa Klub), 2010. december 28. kedd. Este nyolckor kapunyitunk. Addig már csak egyszer kell borotválkozni.

A kilenc éve dürbörgő partyfaktor most is odateszi a garast: Hey mister DJ, put a record on! Az idén háromtagúra bővült szakmai dj-kollégium, DJ 2000. január, DJ 2000. február és DJ 2000. november idén is megmutatja, mitől döglik a légy. A buli előtt Smells Like Street Spirit (radiohead cover), majd újra Crescendo-koncert (glamúr! nagyszabás! rockzene!), utána pedig a 2000-es év legmegszépültebb slágerei órákon át. Mint például ezek: Bomfunk MC's: Freestyler, Bon Jovi: It's My Life, V-Tech: Nem szabad sírni, Britney Spears: Oops, I Did It Again, Madonna: Music, Venus: A világ közepén. És ezzel még csak ízelítettünk.

Emlékezzünk együtt a 2000-es évre! Az etióp naptár szerint 1992! Ab urbe condita 2753! A két bulialapító pátriárka, DJ 2000. január és DJ 2000 február is pont ebben az évben ismerkedtek meg, s a koreai válság dacára azóta is együtt nyomják! Erre koccintunk!

Szeretettel várunk kilencedjére: emlékgyár, sírva vigadás, reveláció. Beugró önköltségi 800 HUF.

Áron & Marci & Vitya

Ilyen az, amikor éppen feldolgoz a feldolgozott......

Kedveseink!

Volt anno talán egy ígéret a 100. facebookon is rajongónknak.

Naszóval, ha századikként csatlakozol a Smells Like Street Spirit együttes rajongóinak táborához, akkor bizony ingyenes belépőre leszel jogosult (be)következő koncertünkre. Kaphatsz továbbá autogrammot bármely testrészedre/ruhadarabodra a zenekar tagjaitól, és majd lehet még mást is kitalálunk majd, ezt még hagyjuk függőben.

Így hát klikkre fel, csatlakozz hozzánk.

When I go forwards you go backwards
and somewhere we will meet.

Az a pletyka járja Budapesten, hogy még az idén fellépünk.

Nos. Lehet fényezni a makkot a cipőn, élt vasalni a kockásingbe, rojtozni a répafarmert (ezt itt egyébként konkrétan egy célzás), mert valóban el szeretnénk dicsekedni azzal, amit megtanultunk az elmúlt 14 hónap során, és mivel magunkban ezt már sokszor csináltuk hétfő éjszakákba nyúlóan, ezért most sokkal jobb lenne mindezt a Ti értékes társaságotokban végrehajtani.

Konkrét hely és idő még titok (habár a szemfülesek már sejthetik), minderről majd később, látogassatok el ezért a blogra rendszeresen.

A végére pedig egy Jigsaw, mert nagyon bejön ez a kamerabeállítás.

és hogy külföldi rajongóink se maradjanak le az esetleges buliról, ezért:
Smells Like Street Spirit show coming soon? check for updates later)

Sokan mondják, hogy van a zenész, meg a zenész legjobb barátja a dobos.

Nem akarok most Dave Grohl és Josh Homme féle példákkal jönni, mert ez egy, a Radioheadnek tisztelgő blog, ezért amikor legközelebb valaki a fent idézett viccességgel próbálkozik nálatok, füles be, walkmanen play gomb, és hallgassátok meg Philip Selway barátunknak - aki nem mellesleg a Radiohed dobosa - a Familial című albumát, mert valami nagyon kellemes dologgal fogtok ezáltal találkozni.

Kedveseink!

Adunk még magunkból egy számot, hallgassátok, fogyasszátok, aztán dobjátok be az eredetit a kazettásmagnóba, mert az azért biztosan jobb.

a mosoly mindenki arcán....

Kedveseink!

Mivel minden rajongónk nagyon türelmetlen már, és mi még nem állunk készen a koncertre - de nagy szerveződések vannak folyamatban, csak ez titok - ezért megmutatjuk most nektek, hogyan is néznek ki a dolgos hétköznapjaink.

Amíg ti alszotok, addig mi keményen dolgozunk. Íme:

Tölts le és el egy kis időt ezzel az ínyencséggel.

Egy baró ötlet és egy 100 %-os megvalósítás találkozása.

Gellért és Vitya ott volt, aki kiszúrja őket a videón, az bizony ingyenjegyet kap a -közelgő - koncertünkre.

radiohead-prague.nataly.fr/

Nyári álmunk lassan véget ér, és lassan lekoptatjuk a rozsdát a hangszerekhez használt testrészeinkről.

Igéret szép szó....., szóval gőzerővel összeállunk nemsokára, és az a bizonyos koncert már reméljük nem várat sokáig magára. A zenekar egy hónap múlva 1 éves lesz, jó lenne tartani egy születésnapi bulit Veletek és egy kis Radiohead idézéssel.

Állnak össze a fejben a lehetséges helyszínek, és fellépőtársak és még egy csomó minden, amit most még nem osztunk meg Veletek, mert még korai, és nem tudnátok feldolgozni....

Addig is:

I've seen it coming:

Kedveseink!

Igéretünkkel ellentétben mégis bővül a számok listája, fogjátok szerintünk mindkettőt szeretni.

Egyelőre dob nélkül, de elkészült a Fake Plastic Trees:

és van itt még egy National Anthem is, egyelőre improvizatív befejezéssel (ami jobb, mint az eredeti):

És a továbbiakban is mindent megteszünk egy mielőbbi találkozásért, de ugye itt a nyár, nehezebb a koordináció.

... pedig lehet, hogy ez volt előbb?

Mi azért - zenész és hangszer tényezők miatt - maradunk az eredetinél.

Ma végre ismét próba.

Ígérjük, tényleg összeszedjük magunkat egy mielőbbi interaktiv találkozás reményében.

A blog és a zenekar természetesen él, bár lehet hogy e két hetes szünet nem ezt mutatja. Ami apró gond hogy Ed (a.n.a. Áron) külhonban üdül és ez rontja próbalehetőségeinket. Az új énekeslány készültségben áll (remélem). Mi pedig tartósan készülünk a további próbákra... gondolatban majdnem így : 

Kedveseink!

A május 20-i próba (a jövedelemadó bevallás határideje, igen) során a következő dolgok történtek velünk.

Leporoltunk egykét régit. Csiszoljuk az újakat. Meghallgattunk egy kedves lányt, aki énekelt nekünk, és nagyon nem kizárt, hogy ő lesz a Smells Like Street Spirit hangja a Viktor mellett. Hogy ki ő, legyen egyelőre titok. Képek is képződtek a próbán rólunk, Facebookon megtekinthetőek (erről bővebben lásd: három sorral lejjebb).

Egy előzenekari koncert tervei is körvonalazódnak, ha lesz valami konkrét, értesítve lesztek, mert hát Rólatok, pontosabban Nektek is szól ez az egész.

Csatlakozzatok a Facebook-on a rajongói oldalhoz (Smells Like Street Spirit zenekart kell keresni), mert az sűrűbben frissül, mint a blog, és így mindig naprakészek lehettek. A 100. rajongó belépése az első koncertre ingyenessé válik, dedikáljuk valamijét, és koncert után egy exkluzív beszélgetésen vehet majd részt egy baráti sör mellett a zenekar tagjaival, és megvitathajta velük az életet, a világmindenséget, meg mindent.

A legközelebbi találkozásig pedig üljetek le, és álljatok fel.

Most, hogy Vitya (melyik?) elárulta nekem a youtube videjók beágyazásának titkait, megosztom ezt a remekművet, ami gyönyörű példája, hogyan lehet izgalmasan feldolgozni egy elektronik számot akusztikusan. Figyuzd csak a végét?

Ezt a linket most kaptam, marha jó, hallgassátok: 

Egy belga lánykórus zongorakísérettel...

Ha már a koncertről esett szó, valahogy így kellene kezdeni: 

És zárni? talán valahogy így:

A zenekarral márpedig nem történt túl sok minden az elmúlt (2+2=)5 hétben. Mindennek van oka állítólag, így ennek is, de úgy néz ki, hogy lassan rendbejönnek a dolgok.

"After years of waiting nothing came
And you realise you're looking,
Looking in the wrong place."

Van ugye új szám, amit mostmár kipróbálhatunk zajos, hagyományos körülmények között, és van egy lelkes önként jelentkező hölgy, akiről nemsokára kiderülhet, hogy ő lesz-e az a hang, ami kell. Szeretnénk emellett, ha a Viktorvitya továbbra is gazdagítaná a zenekart jelenlétével, így nem kizárt, hogy két énekessel fogunk felállni, és mindig a megfelelőbb torok lesz hozzárendelve az adott számhoz.

Volt olyan elképzelés, amikor kicsit alábbhagyott a dolog, hogy mind magunk miatt, mind miattatok nem próbálunk össze az eddigieken túl több számot, hanem kiválasztjuk azokat, amelyekben el vannak már helyezve a megfelelő hangok a megfelelő helyekre, még jobban rákoncentrálunk, és összerakunk egy koncertecskére valót belőlük.

A zenekar keres továbbá villamossági szaküzleteket tulajdonló szponzorokat, hogy a fenti videóhoz hasonló színpadképpel ajándékozhassunk meg benneteket.

:-)

Már több mint 50 rajongónk van a facebookon pedig még nem is koncerteztünk. Ez beteg? Nem kevésbé mint a zene, amit játszunk. Ajándék a rajóngóknak, a kedvenc Radiohead számom a VasTüdő:

csak nem úgy, mint a Jonny gyerek....

(figyelő fületek a szám végi szólóra vessétek)

És akkor lehet, hogy meg is van az eddig mellőzött Hail To The Thief-ről az egyik első feldolgozásgyanús szám? Gellért?

Néhány érdekkesség a youtube-ról: 

- ez a klipp úgy tudom soha nem készült el teljesen mert csak elődöntős lett egy versenyen amit a Radiohead új albumához irtak ki, de nekem teccik: 

- ez pedig egy klipp az épp tanulás alatt álló 2+2=5-höz (Gaston Vinas rajzaival), a végefelé elég vad... :
 

Jó tévézést :) 

Kedves Chico!

Isten éltessen!

Te aztán tudod, hogy tűnj el...

Két együttes, némi közös múlttal: 

„1995 közepén, a Radiohead az R.E.M.-mel turnézott, az egyik olyan együttessel akik hatással voltak rájuk. Az egyik fellépésükön Michael Stipe azt mondta, hogy 'A Radiohead annyira jó, hogy engem is megijeszt'.” - írja a wikipédia. De 1998-ban is koncerteztek együtt Tibetért.

Első egyetemi évfolyamomat tapostam (vagy ő taposott engem) éppen kilábalva a Nirvana és Aerosmith áztatta középiskolás évekből, mikor zenei ízlésem tágulásnak indult. A fájások - melyek e kretén hasonlat ellenére elég élvezetesek voltak - gyors egymásutánban követték egymást, köszönhetően a MTV-n felfedezett újabb és újabb zenekaroknak. És megszületett a zenevadász énem. Ha meghallottam valami különlegeset, becserkésztem egy zeneboltban, majd elragadtam és falatoztam belőle egészen csontig csócsálva.

Az első ilyen reggeltől-estig-mindenszünetben-buszon-villamoson hallgatott kedvenc a Blur The Great Escape albuma volt. Ezt követte kisvártatva Manic Street Preachers és az Everything must go, az REM és a New Adventures in Hi-Fi, mind mind hetegig és cafatokra. Majd itt jött el az a perc amiért ennek az írásnak nekikezdtem: megláttam a Paranoid Android klipjét (a cenzúrázott verziót). Többször megízleltem, majd ismét roham a Petőfi Sándor utcába a Rózsavölgyibe és hazafelé már hallgattam is OK Computert. Innen - máig legyűrhetetlenül - felkerült a toplistámra az Exit Music és a Karma Police is. Telhetetlen gyomrom azonban nem engedett szabadulni, kellett nekem egy olyan hordozó is melyen rajta van a Creep, így vettem meg kb. az egyik első CD-met a My Iron Lung-ot (a boltban úgy látszik nem volt meg a The Bends), hát ezt se forgott keveset kedvenc fekte CD-s magnómban.

Ekkoriban még szó sem volt arról hogy én bármikor énekelni fogok a részeges üvöltözésen kívül. Viszont mikor a velencei karneválon egy éjszakai órán, kissé kótyagosan belefutottunk egy Radioheadet gitározó csapatba és leültünk közéjük nem kis meglepetést szereztem a társaságnak és magamnak mikor egész korrekten - ezt mesélik - elénekeltem nekik a Creepet és az Exit musicot, beleértve a kényes magas részeket. Ez volt lényegében az első énekléssel kapcsolatos sikerélményem (leszámítva, hogy Zakó tanárnő a középiskolában minden évben megkérdezte, nem akarok-e az énekkar tagja lenni).

Ezután a Radioheadet többé kevésbé szem elől tévesztettem, bár később a Hail to the Thief-et letöltöttem, de 2+2=5-on kívül a többi nem maradt meg bennem, ekkoriban már a számoknak meg kellett küzdeni az internetes árral, melyben nem volt könnyű megmaradni.

A tavalyi év viszont átütő változást hozott ebben. Már tejesen a magyar zenekarok és koncertek bűvöletében a külföldi zenekarokról többé-kevésbé megfeledkezve tengődtem Barbaro koncertről Harcsa Veronikára, Erik Sumóról Colorstarra, vagy Képzelt városra mikor Áron a.k.a. Ed figyelmeztetése fújt ébresztőt. Tőle megtudtam, hogy igencsak elbambultam, mert időközben már megjelent az In Rainbows, ami nemcsakhogy új (számomra), de k*va jó is (vagy b*szott jó, már nem emlékszem mit mondott), és igaza volt. Ez visszatérített az elvesztett ösvényre. Az új kedvenceim a Nude az Arpeggi és az All I need még sokáig fogják koptatni a fülemben lévő kis kalapácsokat. Mostanában pedig a fehér foltokat (Kid A, Amnesiac) kezdem lassan felderíteni.

ViktorVitya a.k.a. JakVik