Első egyetemi évfolyamomat tapostam (vagy ő taposott engem) éppen kilábalva a Nirvana és Aerosmith áztatta középiskolás évekből, mikor zenei ízlésem tágulásnak indult. A fájások - melyek e kretén hasonlat ellenére elég élvezetesek voltak - gyors egymásutánban követték…

Buda, zöldövezet, higgyétek el, ott se volt könnyű felnőni, például hozzánk csak 95-ben vezették be a kábeltévét:)  Akkoriban láttam egy Blur klippet (Beetlebum) és a kötelező metalos éveim után egyszer csak rájöttem, hogy valami ilyesmi az én zeném. Nem sokkal később…