Kedves magyar tanárom mondta egyik irodalom órán, hogy bárcsak úgy tudná olvasni az Odusszeiát, mintha először tenné, bárcsak újra átélné a katarzist, ami akkor érte, és ami mára megismeréssé, gondolattá, értékké lett. Nem értettem őt, talán hülyének is néztem.

Aztán rá néhány évre Szegeden "turnéztam" Zozzer barátomnál, és random leemltem sógora izléses kis cd gyűjteményéből az ok computert...

És azóta értem Kecsusz tanárúr szavait.

...és néha eszembe jut egy Airbagnél, hogy az mekkorát ütött, és bárcsak megint úgy tudnám hallgatni, mintha sosem hallottam volna...

Már nem úgy üt, de nem is baj. Már ismerem, és muszáj lesz tudnom is, mert Áron levágja a farkam. :) 

Gelcs

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.