OK Computer.

Minden ott kezdődött el.

Gellért 1998-ban adott nekem egy másolt tdk kazit, rajta a felirattal: Radiohead – OK Computer.

Bedobtam a walmanbe a koliban, de éppen időhiányában szenvedtem, és nem jutott rá több egy fél óránál több részletben. Aztán egy Győr – Budapest buszon elővettem, és bekapcsoltam. Exit Music. Csak bambultam zavartam, hogy hú, ez húzza a szalagot vazzeg, mert nagyon gyanúsan szól a basszus, én még az életben nem hallottam olyant. A gitár pedig rendben volt és az ének is, de a basszus, az valami fura. Bedobtam a b oldalt, rendben. Hát akkor nincs semmi. Ez a szám.

Nem oda érkeztem, ahová indultam, hanem oda, ahová el kellett jutnom.(D.A.)

 Onnantól kezdve mást jelentett a zene.

A Let Down csak megerősített, hogy grunge-hoz szokott füleim most valami olyasmivel találkoznak, amivel eddig és ezután nem.A következő két hétben nem került ki a walkmanből a kazi, legfeljebb ha néha kikap-tollalvisszapörget-visszatesz (ugye ismerős módja az elemkímélésnek?).

Megnéztem volna a wikin, hogy mi volt ezelőtt, de akkor még nem volt olyan. Mindenesetre sikerült beszerezni a Pablo Honey-t és a The Bends-et, és egy kicsit nyersebb, kicsit olcsóbb valamit kaptam, de ugyanaz a lenyűgözés. Nem sorolom mi volt ott. A Street Spirit, a Creep, a High and Dry, és a Fake Plastic Trees örök életre megmaradt.

És lám, jó barátok lettünk.

Érettségi, Budapest. Kezdő csajozós, szabadság életérzés korszak. Megjelent a Kid A. A Ferenciek terén beszaladtam kapcsolat eleji randi előtt a hangboltba, és megvettem iziben, és alig győztem valami kifogást találni, hogy miért nem tudok maradni a lánnyal, hogy feldobhassam a fülest, hogy a másfél órás úton hazáig szarrá hallgathassam az A gyereket. Megint más volt. Jobb és mégsem, más, új és megismételhetetlen. És már nem kérdés. 42.

 20. születésnapomra, régi, Gellérttel megosztott kívánság valósult meg. A kazettás-másolós, szólahogyszól korszak után megkaptam életem első hi-fijét – méghozzá úgy, ahogy szerettem volna – egy OK Computer cédével, és végre csilingelt minden hangszer, és bizony volt minek azon a lemezen, de rendesen.

A How To Disappear Completely és a Where I End And You Begin után nem gondoltam, hogy lehet még szebb dalokat írni, de aztán jött az In rainbows, a maga korszakalkotó módján, és megmutatta, hogy de igen, lehet. Addig sem lankadó lelkesedésem még jobban megturbózta a szivárvány, és az újévi on-line albumbemutató is kicsalt egynéhány ejhá-t.

Pár ember, akinek mutattam, azt mondta, hogy „nem túl vidám” zene ez a Rádiófej, de sose érdekelt. Jó vele vezetni, utazni, szomorkodni, és egy Karma Police-tól még vidám is tudsz lenni.

’98 óta mindennél jobban szerettem volna látni őket, de kellett egy kis idő, mire sikerült összehozni egy személyes találkozót. Sziget testvér azért lehetővé tette. Az életben nem láttam még magam körül annyi embert, és vicces volt, hogy sokszor annyira halk volt a zene, és annyira hangos a torok, hogy nem hallottam a színpadból semmit, de akkor is életem koncertje volt (és most bocs a Tool-nak és Bécsnek). Egyetlen nemhivatalos közönségből felvett neten keringő felvételen a saját hangom köszön vissza, ahogy próbálkozom az Airbag, és a többiek refrénjével, és a Paranoid Android szóló után (rain down, rain down, come on rain down on me) Gellért üvöltötte, hogy „bazeg ezt nem hiszem el, Józsi, én ezt nem hiszem el”. 2009-ben sikerült csak újra összefutni Prágában, ahol végre kaptunk egy Radiohead-hez méltó hangosítást, és minden úgy szóltés látszott, ahogy kellett. Everything was in it’s right place.

 Kicsit korábban jött az ötlet, hogy mi lenne, ha megcsinálnánk a – tudomásunk szerint – első magyar Radiohead tribute zenekart Gellérttel és Áronnal, és senkinek nem volt kérdés. A prágai koncert elbizonytalanított, hogy biztosan akarjuk-e ezt, ugyanis akárhogyan is csinálnánk, a közelébe sem érhetünk az igazinak, plusz személy szerint 4 éve nem igen ütöttem már a bőrt, de végül a kétség lazaca elúszott, és beszereztünk egy bőgőst (Tamás), és egy orgonást (Ábel), aki sajnos már nem, és 2009.09.24-én megszülettünk.

Az eddigiek alapján, ha sohasem lesz egyetlen fellépésünk se, már akkor is megérte.

Ennyi.

ui: Valaki megmondaná, hogy mit mond a fekvő tag a Just klip végén?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mr. Pither · http://hundilbert.blog.hu/ 2010.02.02. 00:27:14

Te nem voltál azon a videóklippekről szóló előadáson a Jedlik-teremben, amikor hat videóklippet vetített le a végén az ürge (a dumájából semmi nem maradt meg): a Jonathan Glazer-féle Karma Police (a mi Kovács Lajosunkkal) és a Street Spirit (az asszony szerint és szerintem is a világ legjobb klippje), a Fake Plastic Trees, a Just... meg még kettő. Ábi persze utána kiokosított, hogy a RH szar, és milyen ciki már olyat hallgatni, én meg jól hittem is neki, mindaddig, amíg az anyjukkal el nem kezdtünk klippeket nézni, és vissza nem jöttek az emlékek. Azóta az asszony 4-5 klippjüket tanítja a videóklippes kurzusán, meg ugye hallgatjuk is. Ja, és a kölök meg fél éves korától vagy 3-4 hónapon keresztül a Fake Plastic Trees-re aludt el este az ölünkben.

Válasz erre 

Mr. Pither · http://hundilbert.blog.hu/ 2010.02.02. 00:28:59

en.wikipedia.org/wiki/Just_(song)#Music_video

However in an conversation that Jamie Thraves had with TMZ in april 2009, he revealed that what the man said was: "The world is going to end in a few minutes and you are all going to hell, so let's lie down and wait".

Válasz erre 

Papertrees (törölt) 2010.02.02. 23:28:54

Sosem fogjuk megtudni mit mond a földön fekvő pacák, szerintem a rendező blöffölt. És bejött, nem? Eltelt 15 év és még mindig ezt találgatjuk.

Válasz erre 

Vutyi 2010.02.11. 18:16:02

Sajna kedves almamaterünkben kihagytam két mozit, aminek utóbb lett volna nem kis jelentősége. Az egyik az általad említett, a másik a Chico.

Street Spirit - best video ever. Ezen kár is vitatkozni....
:-)

Válasz erre 

Mr. Pither · http://hundilbert.blog.hu/ 2010.02.11. 19:05:49

@Vutyi: Na, akkor ezt kapd ki: anyjukom tegnap vette a videóklippes kurzusán a Street Spiritet, és a hozzászólás annyi volt: "hát ez is csak a bandát akarja eladni". Asszony dobott egy hátast, de én is, amikor mesélte. Ezek a mai fiatalok már kimaradtak a 90-es évek nagy videóklipp-generációjából.

Válasz erre 

Vutyi 2010.02.11. 19:25:10

@Mr. Pither:
Hát igen. A tecső korában nem tudják, milyen is az két órát rohadni az emptyv előtt, hogy hátha leadják a várt klippet Top Twenty-n, vagy akárhol.
Srácnak aláírhatom majd az Indexét? (ördögi mosoly smiley)

Válasz erre 

Mr. Pither · http://hundilbert.blog.hu/ 2010.02.11. 19:36:36

@Vutyi: Jaja, mi is 14 db 240 perces videókazettányi anyagot szenvedtünk őssze, mire sikerült összehozni a kurzus anyagát, állandóan bekapcsolásra várt a videó, meg full top10-eket vettünk fel, mert hátha a 6. pont az lesz, amit hetek óta keresünk.

Az indexet majd postázom.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: